5 Legjobb tipp a szeparációs szorongás kezeléséhez

Szeparációs szorongás kisgyermekkorban – Hogyan segítsünk gyermekünknek és magunknak?

A szeparációs szorongás az egyik leggyakoribb jelenség a kisgyermekek életében, különösen 9 és 18 hónapos kor között, de akár a totyogó és óvodáskorban is jelentkezhet. Ez a félelem a szülőktől vagy megszokott gondozóktól való elválás miatt gyakran erősödik meg az élet változásaikor, például amikor gyermekünk elkezdi az óvodát vagy az iskolát.

A kisgyermekek ebben az időszakban a következetességre vágynak, az önállósodást tanulják, és szeretnék irányítani a környezetüket. Ezért a változások nehézséget okoznak nekik, és nem mindegyikük alkalmazkodik ugyanúgy könnyen. Sok szülő találkozott már azzal, hogy a gyermeke sírva búcsúzik, vagy nehezen engedi el magát az óvodai vagy iskolai beszoktatás során.

Íme néhány tipp, ami segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot:

1. Legyél következetes a búcsúzásban – rövid és kedves

Fontos, hogy mindig ugyanúgy és magabiztosan búcsúzzunk el. Például mondhatjuk: „Szeretlek, ebéd után találkozunk!” Fontos, hogy a visszatérés időpontját egy konkrét, érthető tevékenységhez kapcsoljuk, mint például az ebéd vagy a pihenő, hiszen a kicsik számára ez érthetőbb, mint egy konkrét óra.

A búcsú legyen rövid, egy ölelés és egy puszi, kerüljük a habozást vagy a hosszú búcsúzkodást, mert ez csak bizonytalanságot szülhet. Ha mi magunk stresszesek vagy aggódók vagyunk, azt a gyermekünk is megérzi, és ez tovább növelheti a szorongását.

Fontos, hogy soha ne lopakodjunk el anélkül, hogy elbúcsúznánk. Ez bár elsőre könnyebbnek tűnhet, nem segít az ellenálló képességük kialakításában. A búcsúztatás megtanítja őket arra, hogy biztonságban vannak, a különválás természetes, és vissza fogunk térni.

2. Érzelmi támogatás – ismerjük el az érzéseiket

Ha gyermekünk szomorú vagy sír, fogadjuk el és ismerjük el az érzéseit. Mondhatjuk például: „Látom, hogy szomorú vagy, de anya/apa visszajön majd a pihenő után!” Fontos, hogy ne bagatellizáljuk vagy nyomjuk el az érzéseiket, ne mondjuk azt, hogy „Ne félj, nincs semmi baj.” Felnőttként sem nyugtat meg bennünket, ha valaki így mondja, miközben félelmet érzünk. Ezért az empátia és a biztonságérzet megerősítése sokkal hatékonyabb.

3. Maradjunk nyugodtak a hiszti közben is

Megengedett, hogy mi is szomorúak legyünk a búcsúzáskor, de fontos, hogy gyermekünk lássa, mi nyugodtak és szeretetteljesek vagyunk. A kisgyermek a reakcióinkból tanulja meg, hogy a különválás biztonságos helyzet, és hogy vissza fogunk térni.

Ha szükséges, sírjunk egyedül például az autóban, miután elbúcsúztunk. Teljesen normálisak és elfogadhatóak ezek az érzések.

4. Szánjunk időt egyéni, minőségi együttlétre

A mindennapi rohanásban könnyű megfeledkezni róla, de már 5-10 percnyi, teljes figyelemmel töltött együttlét is sokat segíthet a szeparációs szorongás enyhítésében. Ez az idő töltheti fel érzelmileg a gyermeket, így könnyebben válik el tőlünk.

5. Ünnepeljük meg a találkozást

Amikor újra találkozunk, legyen ez egy örömteli pillanat! Mondhatjuk például: „Anya/apa itt van, nagyon hiányoztál! Nagyon ügyes voltál ma!” Ez segít kialakítani a mintát, hogy a különválás ideiglenes, és hogy a visszatérés örömöt hoz.

+1 Ha a gyermekünk nagyon ragaszkodó

Ha gyermekünk különösen kötődő és nehezen válik el, érdemes fokozatosan hozzászoktatni a rövid távú különválásokhoz. Kezdhetjük pár perces elkülönüléssel, majd fokozatosan növeljük az időt.

Segíthetnek a játszópajtások és más gondozók is, például nagyszülők, akikkel a gyermek először velünk együtt, majd egyre önállóbban tölthet időt.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Ha a szorongás iskoláskorban is tartósan fennáll, súlyosan befolyásolja a gyermek mindennapjait, vagy extrém mértékű, amit az óvoda sem tud kezelni, érdemes gyermekorvossal vagy pszichológussal konzultálni. A szakember segíthet további megküzdési stratégiákat kidolgozni, vagy szükség esetén terápiára irányítani.

Összegzés

A szeparációs szorongás természetes jelenség, ami azzal jár, hogy a gyermekünk szeret minket és hiányzik neki a közelségünk. Fontos, hogy türelmesek legyünk, következetesen és szeretetteljesen kezeljük ezt az időszakot. Ne felejtsük el, hogy minden búcsú egyben egy új találkozás kezdete is!