A motivációm saját magamnál indult… saját tapasztalataim nyomán…
Szeretettel osztom meg veled, hogy testileg mi volt a motivációm, és mit tettem önmagamért.
Ha van kedved kedves olvasóm, hozz egy csésze finom kortyolgatni valót, kuckózz be, mielőtt belefogsz!
Szóval nem volt tudatos döntés, hanem mindig az élet hozott elém újabb és újabb választási lehetőségeket, döntési szituációkat, kihívásokat, melyek fokozatosan változtattam, így az életem részei lettek. Mint magánember, orvos is rengeteget változtam az elmúlt években
MENTÁLISAN
Saját magamon tapasztalom folyamatosan, hogy mentális technikákkal tudok testemre hatni.
Legelső tapasztalatom során egy több hete jelentkező ínhüvelygyulladásomat mulasztottam el egy torna utáni relaxációs gyakorlat során. Előtte hiába kentem, szedtem rá gyógyszert.
Vagy az agykontroll tanfolyam elvégzése óta hiába fröccsen forró víz /
zsiradék a kézfejemre, általában bárminemű kezelés, akárcsak hideg vizezés nélkül is 2 – 3 óra múlva nyoma sincs (pedig többször volt már másodfokú égés gyanús is).
Rájöttem, hogy pusztán a kezemmel tudok gyógyítani. (ezirányú első
tapasztalásom 6 éve volt, amikor több családdal elmentünk Erdélybe 1 hétre túrázni.
Érkezésünk estéjén 12 éves fiam kibökte, hogy egy jó ideje fáj, már nem emlékszem melyik, nagylábujja, huzamosabb túrákat biztos nem fog vele bírni. (Fiam kézilabda kapus, előtte pár héttel sérült a lábujja. Mivel ő is megszállott sportoló, nem pihentette, így újra és újra rásérült.) Ott álltam, hogy akkor most mi az ördögöt kezdjek vele?! Ízületi panaszra nem volt nálam semmi.
Aztán eszembe jutott. Este megvártam, hogy elaludjon, majd a kezeimmel egy meghatározott technikával kb. 20 percet kezeltem a nagylábujját. Másnap délelőtt kérdeztem, hogy van a lábujja? ja, semmi, jól van! – volt a válasz és ment tovább, mintha az lenne a világ
legtermészetesebb dolga. Nem mondtam el neki, miben sántikálok. Utána az egész hetet végig túrázta gond nélkül.
Nem ő az egyetlen, akinél sikerült javulást / gyógyulást elérni ezzel a módszerrel. Valamint, sokszor előfordult, ha jelentkezett valamilyen testi tünetem, pl. sűrűn jelentkező herpes, sportsérülés nélkül jelentkező bokafájás, újonnan indult eperallergia, megfigyelem mi zajlik bennem lelki szinten. Mi körül forognak a gondolataim, mi történt a környezetemben? Valamint utána is olvasok egy kis
segítségképpen, lelki szinten mire utalhatnak ezen tünetek? Ahogy beazonosítom az érzéseket, szinte egyik pillanatról a másikra múlnak el tüneteim, illetve eper esetén újra fogyaszthatok belőle bármennyit
(allergia esetén nem ilyen egyszerű, senkit sem bátorítanék, hogy minden kontroll nélkül kipróbálja!!!!)
Köszönöm, hogy velem tartottatok a 3 részes gondolatsorozatomban.
Viszont amiatt írtam le néhány tapasztalatomat, illetve az utat, hogyan
változtam, változtattunk az életünkön, mik befolyásoltak, mert érzékeltetni akartam, nemcsak a levegőbe beszélek!
Mivel önmagam, majd gyermekeim és végül, de nem utolsó sorban szűkebb környezetem „bőrén” tapasztalom nap, mint nap, hogy működnek ezek a módszerek, valamint bizonyított hatásosságuk is, emiatt merem klienseimnek is ajánlani őket.
Már nem tudok ugyanúgy viszonyulni a szerekhez, melyekről az egyetemen tanultunk. Persze használom őket, de csak akkor, ha úgy érzem, a növények önmagukban nem elegendőek.
A kezelések során felnőtteknél gyógyításban, a már megkezdett gyógyszeres kezelések kiegészítésében, hosszú távon pedig a szedendő gyógyszerek minimalizálásában gondolkodom. És természetesen új betegségek kialakulását
szeretném megelőzni.
Gyerekeknél, mert talán még tisztábbak, talán még vegyszerrel kevésbé dúsítottak, mint mi felnőttek, náluk betegségek megelőzésére a legfontosabb szempont. Ugyanakkor betegségek kapcsán sokkal nagyobb a regenerációjuk, az öngyógyító képességük.
Szeretettel,
Eszter
